Pasi hívott ma. A Pasi. Hiányzom neki. Ő is nekem, szívből, igazán. Ember, aki úgy öregszik, hogy nem öregszik. Marad aki volt, még akkor is, ha a ráncok gyülekeznek az arcán. Hogy féltettek tőle anno. Minden Pasi ilyen meg olyan, nem fog sokáig tartani, csak kihasznál, megun, új után néz. Mondták ezt tíz éve, 8 éve, de azóta már senki nem mondja. Különleges kapcsolat ez, nekünk mindenképpen. Vajon ha valaha együtt lehetnénk úgy igazán, működne? Nem biztos. Ha megismerkedésünk idején kerülünk egymáshoz közelebb, nem tartott volna két hónapig sem. Kellett az idő, hogy beérjünk egymásnak. Teljes vele az életem, talán mert nem úgy vagyunk együtt, hogy nem vagyunk együtt. Szeretem. Hálás vagyok, hogy megismerhettem ezt az érzést, nem a lángoló, nem a mindent elsöprő, hanem a nyugodt, békés, és egyenletes szerelmet. Kor függvénye. Szerintem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: